aki gyermekként nőtt fel...

kinevetsz, mert én még néha gyerek vagyok.
én kinevetlek, hogy te így gondolkodsz =)

nincs olyan ember aki nem néz néha mesét, esetleg ne játszana a kis testvérével, vagy a gyerekével.
ma azt mondták nekem egy ekkora lány mint én miért foglalkozik ilyenekkel =D
chh...

véleményem szerint, azért nem gyerek még valaki, mert szereti a meséket, amelyekhez rengeteg emlék fűződik kiskoráról,
és mert szereti az ilyen zenéket.ezek a dalok sokkal többet elmondanak az érzésekről, mint a legtöbb rádiós sláger, és ha megfigyeled a dalszövegek is sokkal szebbek.
nekem csak ennyi erről a véleményem =)
de mindenki máshogy gondolja persze...

szerintem azért néha jó dolog újra gyereknek lenni, és emlékezni, hogy esetleg mennyire örültél mikor 6 évesen karácsonyra megkaptad az első oroszlán király kazettát =)

Az óceán szíve

/éld át a könnyeket/

Álmaimban látlak úgy hívlak úgy várlak
felkavarsz a szívemben élsz.
Miért vagy tőlem távol a kérdés úgy vádol.
Jó így sok álmatlan éjjel csak sírni és gondolni rád!
Jó így, jó hinni, hogy vársz rám,
a bánat is elszáll és eljön a boldogság!

Elsodor az élet de látod nem félek
mindig itt vagy szívemben élsz.
Átölellek téged a vágyam úgy éget
felkavarsz a szívemben élsz.
Jó így sok álmatlan éjjel csak sírni és gondolni rád!
Jó így, jó hinni, hogy vársz rám,
a bánat is elszáll és eljön a boldogság!

Jó így hisz bárhova nézek
a két szemem csak téged lát.
Jó így a bánat az élet,
a szívemben érzem, hogy te vagy a boldogság! 

sok gondolat öleli át lelkem, mégis csak egy emlék borzongatja testem.

elvesztettelek...azt mondtad ne adjam fel...

azt mondtad ne búcsúzzak...azt mondtad velem szállsz le a hajóról...

hogy örökre fogod két kezem...

elvesztettelek...

hideg sötét éjszaka...

boldogok voltunk, együtt szárnyaltunk,

a hajó fedélzetén átöleltél,megcsókoltál...

akkor még hittem a reményben.

de felébredek, körülöttem pánik.

"meghalunk!"

nem értettem mi vár rám...

más nem érdekelt hisz ő ott volt mellettem...

emlékszem...tisztán él az emlékeimben.

még most is feltudom idézni azt, ahogyan rám nézett,

féltett...

meg akart óvni, megmenteni...

még hallom a sikításokat, a gyerekek sírását...

a víz, mint ezer kés szúrása...

a hideg, pillanatok alatt fagyasztott...

1500 ember...

összesen két óra telt el. mindössze két röpke pillanat.

ennyinek tűnt a haláltusa.

a mentés reménytelen volt.

a csónakok alig felét bírta el a tömegnek.

megkaptam az esélyt...túlélhettem volna.

de én vissza ugrottam a halál hajójára.

nem hagytam el...

mellette maradtam, még ha meg is halunk,

én őt akartam.

egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtünk,

az óceán mélyét lassan elértük...

mentsd amit tudsz...

mentsd az életed!

mindenki magára gondolt,

de ő végig mellettem volt.

fogta kezem, mentette az életünket.

a csillagok ragyogtak,

reményre csábítottak.

alig fél óra telt el...

a hajót már látni nem lehet...

felfalta a mélység, több mint ezer emberrel.

úsztunk ameddig lehetett,

a végső pillanatig engem segített...

a végső pillanatig...

....

Rengetegszer láttam, mégsem értékeltem.

Nem tudtam miért kellene értékelni. most már tudom... 

Mert van egy olyan ember az életemben, akiért ugyanígy én is meghalnék ha lehet...

 

Megszakadna minden szív...

Nézz rám, ez a lány nem lesz jó feleség, s engedelmes gyermek.

De talán nem is arra szánt az ég.

Tudom ám, ha otthon feltárnám lelkemet, megszakadna minden szív.

Mért van hogy lelkemben, más él mint, testemben?

Tükrömből nem az néz rám, ki bennem él.

Jöjj lelkem tárulj fel!

Kit rejtesz? Áruld el.

Bár mindenki láthatná, szívemben ki él!

Bár mindenki láthatná, szívemben ki él.

Azt hiszem a dal önmagáért beszél...

annyira furcsa...

annyira ijesztő...

nem az vagyok aki...sajnos félek magamtól.

Félek a gondolataimtól, a tetteimtől, az összes kimondott szavamtól.

Sokszor van, hogy elgondolkodom...elgondolkodom, hogy mekkora szerencsém van, és hogy milyen gyönyörű ajándékot kaptam az élettől. Elképzelek egy helyet, egy történetet...ezzel semmi baj....

De a gonosz mindenhol ott van. Mindent ő irányít. Nem tudok úgy végig menni egy történeten, hogy ne tragédiába torkolljon. 

Tudom, hogy miért van ez, de félelmetes. Egyszerűen félek a sorsomtól, és a valóságtól. Még mindig hihetetlen, hogy ez így igaz, és semmi baj nem történhet. Nehéz megfogalmazni, szavakban és gondolatban nem így mondanám =/

de azt hiszem azért gondolok mindig rosszra, hogy megtörténhet a baj, mert még mindig nehéz felfognom. Nagyon nehéz elhinnem, hogy végre beteljesült egy álom. Amire mindennél jobban vágytam....hogy ő tényleg szeret és tényleg vigyáz rám...

nagyon nagyon furcsa....de leírhatatlanul jó érzés....

Ma is elaludtam...lecsukódtak a szemeim, elmerültem az álmokban, mégis éreztem, hogy biztonságban vagyok, hogy nem eshet bajom, és lehet, hogy nem így van, de.....nem...tudom, hogy így van...éreztem a melegségét...

azt hiszem...

tudom, hogy ilyen nyugalomban még nem aludtam mostanság. tudtam, hogy átölel, még akkor is ha nem éreztem.tudom, hogy megsimogatott, és talán a fülembe súgott valamit... azt hiszem...

persze lehet, hogy csak én gondolom így, de az viszont teljesen biztos, hogy....

egy angyal csókját éreztem...

a másik dolog amire ma rájöttem...

vagyis eddig is tudtam, de most már biztos...

nekem nincs senkim....

senkim egy angyalkán kívül...

ő vigyáz rám, meghallgat, segít, megért, és mindennél jobban szeret....

bárcsak kitudnám adni magamból az összes gondolatot....

bárcsak megtudnám mutatni mindenkinek, hogy nem az vagyok akit hisznek...

a családom, a barátaim, mindenki... csak egy képet látnak rólam...

egy kialakult ideált amit aztán el is várnak tőlem...

ha megszokták a kedvességet a jó magaviseletet, utána meglepődnek ha kicsit csúnyábban szólok, vagy nem úgy viselkedem ahogy megszokták...

ez a legrosszabb....

ha valamit nem úgy teszek ahogy elvárják, már rossz vagyok....

már csalódtak...

miért van ez?!

mert csak egy ember ismer valójában...

álarc nélkül...

Jobbra a második csillag

Ott fent a távoli fény

Égi reményt kínál

Mert valahol az éjen túl

Álomország vár

Nézd, fénye égbe repít

Hív majd a tágas tér

Ha csoda-Soha földre vágysz

A csillag elkísér

Aki másokért él

Aki gyermekként nőtt fel

Ködös álmot nem hív

Szeme könnyet sosem ejt

Csak tűr, csak tűr

A sok régi mesét nem is hallom meg már

Miért higgy,óh miért bízz?

Hisz a légbe úgyse ránt, a por mit tündér szór!

De még hív az a rég nem hallott szó

Még hív, ami szép mondd miért nem jó?

Még hív, még hív.

Kis koromban még hittem benne, hogy Csingiling figyel és ha nyitva hagyom az ablakom talán berepül és velem is játszik...

hogy én is elrepülhetek Sohaországba ahol semmi gond nincs, és sosem kell felnőnöm..

most h kezdek felnőni már nem hiszek a tündérekben...

már nem hagyom nyitva az ablakom, és tudom h Sohaország nincs...

jobbra a második csillag...

hihetetlen, és mégis milyen valóságos...

nem hiszünk benne, a gyerekek mégis látják.

Én is akarom látni... hinni akarom, hogy van egy világ ahol semmi baj nincs, csak játék az egész élet.

ha nem is hiszi senki sem, én mégis a kicsi babámnak megfogom mutatni, hogy hol lakik Csingiling, és a többiek...

hogy hol is van az a bizonyos "jobbra a második csillag"...
Hogy ő is majd nyitva hagyja az ablakát, remélve, hogy a tündérek vigyáznak rá...

 

evil

"Vira ruhát nem igazítunk a testünket igazítjuk hozzá"

"a lányoknál már nem divat az S-es méret"

kezdjem el a háborút?

újra én?

nem fogom...

vagy mégis...

kivel kezdjem előszőr?

magammal?

talán...

előbb utóbb úgyis meg kell bántanom egy két embert...

oly mindegy mikor és kit...

mese világban akarok élni...

ahol tökéletes minden baba

ahol nem az a hangsúly kinek szebb az álarca...

breathe

Ha mérges vagy rám ne mosolyogj...

Ha nem beszélsz velem nem tudok bocsánatot kérni...

megint csináltam valamit...megint rosszat mondtam,

megint újra és újra...

de mégis megint mit rontottam el? =(

segíteni akartam...

vagy ilyenkor ne segítsek? mit tegyek?

én már nem tudom =(

de sajnálom...

a suli megnehezít mindent...NAGYON megnehezít mindent...

legyen már vége a rémálomnak vagy pörgessük vissza az időt...

kérlek segíts, hogy semmi gond ne legyen és végre vele ébredhessek...

Rengeteg

bezárult az ajtó.

elment...

már messze jár, mégis mindig közel van.

átlépett a küszöbön...

megfordult, megcsókolt...

este lámpák nélkül sötétség borul mindenre.

mégis láttuk egymást...

csillogott a szeme, láttam benne a napfényt.

"szeretlek! örökké..."

elmosolyodott, megfordult, és fájó szívvel elindult.

csak néztem magam elé a messzibe,

ahogy egyre csak távolodik tőlem.

nagyon nehéz volt elengednem,

de tudtam, holnap újra velem lesz,

átölel, megcsókol, és a fülembe suttogja,

szeretlek míg élek...

a szívem megnyugodott,

újra láttam az égen azt a bizonyos csillagot.

még utoljára hátranézett,

elmosolyodott...

azt üzente, ne félj kicsim, így is veled leszek.

végül mosollyal az arcomon mentem be,

apum nem értette mi történhetett, h ilyen boldog lettem.

nem árultam el neki a titkot,

h nekem milyen szép napom is volt.

"nyomd a gombot!!" ^^

"énekelj nekem!...nem előbb angol...neeem!...de!"

"jön mohó jojó"

"félek ne bánts!"

=)(L)

este is tud sütni a nap?

rosszul indult a nap...

rosszul indult az egész hét...

de rájöttem hol a baj...

egyedül nem tudok mit kezdeni a világgal.

szombaton találkoztam utoljára vele...

és rájöttem...azért voltam mostanában ilyen törékeny, mert hiányzott a lelkem másik fele =)

ma este végre találkoztunk....

átöleltem, a karjaiban lehettem, újra úgy éreztem semmi baj nem történhet.

leírhatatlan ez az érzés...

képzeld el mintha olyan világban élnél ahol se telefon se tv se ehhez hasonlók.... csak te és ő...

semmi veszély nem fenyeget, azt csináltok amit csak akartok, nem szól bele senki az életedbe.

....

jó is lenne...

gyönyörű elképzelés...de ez mégis a valóság sajnos =/

pár röpke óra alatt nem lehet megváltani a világot, de tény, hogy sokkal jobban érzem magam, mert tudom, hogy szeret és h ő is jól van. végre újra úgy érzem, hogy bármire képes vagyok =) 

Mindennél jobban szeretem a világon!

remélem holnap is ilyen boldogsággal ébredek....

elég...

Miért van h mindenki engem bánt?

Miért kell mindennek megfelelni?

Miért törjem magam ha senki nem értékeli?

felesleges minden...

mindenki gondoljon rólam amit akar nem hat meg a dolog..

de az már kicsit sok h még a felnőttek is elítélik az olyan embert aki tőlük tanul...

a tanároknak miért nem mindegy h melyik gyerek milyen?

miért a külső alapján kell ítélkezni?

csak azért kell bántani mást, mert nem a legjobb az adott tantárgyból.

elegem van mindenből...

eddig olyan jó volt...

de most széthullik minden...

kezd megint minden összejönni....

kezdek megőrülni...

ez a hét katasztrófa...

...A valóság nem más, mint a mese elrontott változata....

megtalált kincs...

Egy perc, egy pillantás
És tudtam azt ő más,
Rögtön fejre állt az élet, a világ
Csak bámultam én, csak bámultam rá

Követem 157 hegyen át,
A szívem nem hátrál
Mert ő hozta el lelkem tavaszát
Egy holdfényes éjszakán.

Miért is adnám fel
Hisz tőle kék az ég
Felragyog a nap, ha közelembe ér

Megszólalnak a lelkek...

Hát igazából két vers van amit szeretnék veletek megosztani...

Robi és én írtuk őket, remélem tetszeni fognak..

Csendes eső...

Megnyílt a föld, elbújtak az élők,

**végre

Fellélegezhet a világ, egy kicsit

**újraéled

A természet, végül halálos csendben,

**sötétségbe

Burkolódzva hunyja le szemét.

/Darkó-Apor Róbert/

Apró szépség, apró szívtörés

Egy kék szoba közepén állva,

Ahonnan nincs kijárat,
A négy falat körbebámulva,
Vársz egy szép nagy csodára.

Az ablakon kitekintve,
Elkap a véres rémület.
Miért csinálta? S vajon ki?
Miért tört össze? Miért vérzik?

Megsebzett szív, mely még remeg,
Rejtsd el a kezed,
Lassacskán el kap a rémület.
Ennek már vége...

Felsóhajtasz, a szemed könnyes,
Lerogysz lassan a térdedre,
Ordítasz, a fájdalom téged is sebez,
Hát megtetted...megölted igazi lelked.

Sírva ébredni...
Levegőért kapkodni...
Csak egy valakire tudsz gondolni,
Vajon merre járnak álmai?!

Az ablak nyitva,
Hideg az éjszaka.
A hold fentről mosolyog,
Nincs még telihold.

Három kis csillag ragyog egymás mellett,
A középső a legszebb...
Egy angyal szíve csillog benne,
Mely örökre vigyáz kettőtökre.

Keresed a telefonod,
Hallani akarsz egy hangot.
Egy hangot, mi megnyugtat,
Ki elmondja, mindig melletted van.

Beszélni akarsz vele,
Elmondani mennyire szereted,
Csak ő van neked,
Ő áll a szívedhez legközelebb.

A vihar ha véget ér,
A lelked megpihen,
Lassan tisztul az ég,
Valami eltört, már fújja a szél....

/Horváth Virág/

This is me

Mindig az a fajta lány voltam

Aki elrejtette az arcát,

Annyira féltem elmondani a világnak,

Amit el kellett mondanom.

De van egy álmom,

Itt legbelül,

És megmutatom, itt az idő,

Hogy megtudjátok,

Hogy megtudjátok.

Ez igazi, ez vagyok én,

Pontosan ott vagyok, ahol lennem kell,

Most hagyni fogom, hogy rám ragyogjon a fény,

Most megtaláltam, ki vagyok,

És semmiképp sem tarthatom magamban.

Többé nem titkolom, ki akarok lenni,

Ez vagyok én.

Tudod milyen az,

Mikor annyira a sötétben érzed magad?

Hogy álmodsz az életről,

Mikor ragyogó csillag vagy,

Bár úgy tűnik, az túl messze van,

Hinnem kell magamban,

Az az egyetlen lehetőség.

Ez igazi, ez vagyok én...

Te vagy a hang, amit a fejemben hallok,

Az ok, amiért énekelek,

Meg kell, hogy találjalak, meg kell találjalak,

Te vagy a hiányzó láncszem, ami kell nekem,

A dal bennem,

Meg kell, hogy találjalak, meg kell találjalak.

Ez igazi, ez vagyok én...

Te vagy a hiányzó láncszem, ami kell nekem,

A dal bennem (ez vagyok én),

Te vagy a hang, amit a fejemben hallok,

Az ok, amiért énekelek.

Most megtaláltam, ki vagyok,

És semmiképp sem tarthatom magamban.

Többé nem titkolom, ki akarok lenni,

Ez vagyok én.

/Demi Lovato- This is me/

ezüst és vér

Amikor úgy érzed, hogy az életnek nincs semmi értelme,

gondolj azokra, akiknek még egy nap van az életéből...

Amikor úgy érzed, hogy meg akarsz halni...

gondolj azokra akik mindent megadnának , hogy élhessenek...

Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban.. egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz-szárnyak nélkül..Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban.. egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz-szárnyak nélkül..

Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén.

Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor mért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, mért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, mért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni mért várod el hogy előbb mások szeressenek?!

mikor?!

The night all angels cry...

hamarosan itt a tél...
hamarosan újra itt vannak a bajok...

skinst akarok nézni..
átélni a történetet...
gondolkodni egész éjjel rajt...
átérezni más fájdalmát...

nana történetein akarok sírni...
és rájönni h ugyan olyan vagyok...
vagy mégsem?
ezt rád bízom...

ebben a pillanatban meghalnék  és visszajönnék

én csak sírni akarok egész éjjel...
kiadni magamból a gondolatokat...
de ezt  sem tehetem meg....
nincs kinek...
szerelmem távol van, nem ölelhet át...

üvölt ma este a fájdalom...

mikor lehetek már nyugton... mikor aludhatok, ébredhetek vele...
mikor mehetünk el együtt vásárolni, sétálni éjjel a városban...
mikor készíthetek neki reggelit, ebédet, vacsorát??
mikor lesz már h kettesben nyugtunk lesz...
mikor?! =(...

együtt vagyunk mert egy csillagos ég van felettünk...
ilyen csak a mesékben van...

én mégis hiszek benne.... =(

tudom h egyszer nem választanak el minket.
elkezdődik az élet és végre minden szép lesz....

de..
MIKOR?!

1 csodálatos év...

Egy gyönyörű szép év... leírhatatlan érzelmek, és határtalan boldogság...

Talán így tudnám megfogalmazni szeptember 18.-át...

Végre elértük az egy évet, lezárult egy fejezet...

Ez alatt az egy év alatt megismertük egymást, beleszerettünk egymásba, kialakult a bizalom, és már nem tudunk egymás nélkül élni...

Soha nem éreztem még ilyet....

az előző blogom Robival kezdtem, és még most is róla tudnék a legtöbbet írni.

Hisz ő teszi ki az életem, csak érte vagyok....

Soha nem szerettem még így senkit...

Örökké vele szeretnék maradni...

Köszönöm kicsim ezt a boldogságot!

Köszönök mindent amit értem teszel, azt h ennyire szeretsz, és h ennyire szerethetlek...

Köszönöm, hogy okot adtál arra, hogy felfedezzem a szerelem igazi jelentését. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ez az érzés uralja majd az életem. Annyira örülök, hogy beléptél az életembe. Sosem voltam még boldogabb. Örökre te leszel az édesem. Szeretlek.
És végül szeretném neked megköszönni a gyűrűt, és a virágot..
Annyi mindent adtál már nekem kicsim...nem csak tárgyi dolgot...megfogom hálálni...valahogy megfogom köszönni...keresem a lehetőséget...de egyenlőre csak teljes szívemből szeretni tudlak...

Az ember kibír 4 napot élelem nélkül, 3 napot víz nélkül, 2 percet levegő nélkül ... én egy másodpercet se nélküled...

Ezt igazán nem is tudom szavakba foglalni...

sok mindent szeretnék írni...

de..

azt hiszem az a levél amit írtam neked mindent elmond...

több nem is kell...

Örökkön örökké együtt!!

Ez minden álmom....

"Szeretlek mert te vagy az életem. Szeretlek mert te csak jót adsz nekem. Szeretlek mert téged csak szeretni lehet. Köszönöm hogy vagy nekem..."

tömörített álom nyár =D

Megjelentek újra a lelkek...

Újra elkezdek írni, remélem még nem késő visszatérni...

A nyáron rengeteg dolgom volt így nem sok időm volt a gépre.

Most bepótolom ígérem.

Hát mivel is kezdjem...

talán a nyáron szerzett tapasztalatokkal élményekkel... =)

nagyon sokat sütött a nap...

a Balaton vize hűsítette az embereket.

a fagyi és jégkása íze bearanyozta a napokat.

az esti pizzázások meghozták a romantikus hangulatot...

egyszerűen mese szép volt ez a nyár. remélem neked is ilyen jól sikerült..

szinte minden volt.

Balaton, strand, új barátok, bulik, otthoni rosszaságok, gyerekes csínyek és játékok, nehézségek, pici csalások =), öröm, bánat, vidámság, sírás, de főként....

Szerelem...

nincs is annál szebb ha a szerelmeddel töltheted a szabadidődet!

soha nem kívánhatnék szebb nyarat!

viszont...

voltak nem olyan jó élmények is...

nagyon szar érzés ha a barátaid cserben hagynak... =/

vagyis igazából egy barát...akire azelőtt úgy gondoltál mint a testvéredre...

hiába...

ezt jegyezd meg!

soha ne kezdeményezz békülésnél..

felesleges...

elmegy a pénzed a drága időd, és a végén le se szar!

tapasztalat =D

fogadd meg jobban jársz ;) én mostmár jobban érzem magam h még köszönni se kell neki =D

szemét vagyok? =/

ő is az volt úgy gondolom =)

na m1 hagyjuk is...

Hát elkezdődött a suli...

végre találkozhattam a csapattal =) nagyon hiányoztak...

most újra együtt vagyunk végre.

megírtunk már egy két dogát, egy két jót, és sajnos rosszat is, na de nem baj...

kijavítjuk ^^

őőőmmm... asszem erről ennyit

 hát ennyit a beszámolóról... van fontosabb dolog is.... ;)

sose volt nyár...

Csak ültünk egy felhőn és néztük,

Hogy mindenki másokra vár.

Ahogy palackba zárják a múltat

S a por szembe száll, néha úgy fáj.

Tudom, érzem, hogy eljön majd Ő is,

Aki végre most sok jót csinál.

De a takaró mélyéről sóhajt a szív,

Amíg vár, hogy jönne el már.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.

A sose volt nyár, valahol vár.

Sose hagynám, hogy bárki is bántson.
Sose engedném el két kezed.
Most nem tudni még merre menjek
Csak azt, hogy Veled, mennék Veled.

Lassan feldereng végül a hajnal,

A város is még szundikál.

És a takaróm mélyéről sóhajt a szív,

Amíg vár, hogy jöjjön el már!

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.

A sose volt nyár, mindig másokat vár és máshová száll.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár

A sose volt nyár, mindig máshová száll.

A sose volt nyár.

Tudom, érzem, hogy eljön majd Ő is,

Aki végre most sok jót csinál.

De a takaró mélyéről sóhajt a szív,

amíg vár, hogy jönne el már.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.

A sose volt nyár, mindig másokat vár és máshová száll.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.

A sose volt nyár, mindig máshová száll.

És feldereng végül a hajnal,

A város is még szundikál

És várunk, hogy jöjjön el végre,

A sose volt nyár.

csak ne add fel!

Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben.

Én is így ébredtem ma...

hát nem az lett amire számítottam..

Hideg a levegő...

Fúj a szél...

Rosszat sejtet...

A természet megérzi a bajt...

Miért nem mehet minden simán?

Miért kell szenvedni mindenért?

Segítség...!

fogalmam sincs mit kéne tennem....

úgy érzem el vagyok veszve...

segíteni akarok...

de hogyan?

mit kéne tennem?

v mondanom?

nem találom a jó szót...

fogalmam sincs mi lesz...

hűű ezt még leírni is nehéz =/

egyet viszont tudok....

akármi lesz vigyázok rá!

nem fogom magára hagyni soha!

mindig mellette állok...

én nem fogok neki hátat fordítani mint mindenki más!

-Gondolom tudod mit érzek.
-Nem.
-Akkor miért mondod azt,hogy megértesz?
-Mert tudom. A szívem egyszerre dobog a tiéddel és érzek mindent...

megértem...

velem is volt ilyen...

ugyanez...

tudom milyen ha azt gondolod talán sikerül és csalódnod kell...

Minden dolognak a vége, valami újnak a kezdete, és “néha azért zuhanunk a szakadékba, hogy megtanuljunk kimászni belőle.

Ez is megfog oldódni...

Nagyon remélem...

Mindent megadnék újra a boldogságáért....

Nem számít mikor jött, nem fontos, hogy nem volt mellettem a kezdetek kezdetétől. A lényeg, hogy megjelent és azóta nem hagy el. Soha nem hagyott még cserben. Én sem hagyom őt. Nagyon vigyázok rá. Hatalmas kincs az életemben. Meglehet az egész életem...

gazdagság=szegénység

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: -Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Nem kell mindennek a pénzről szólnia!

vannak fontosabb dolgok is..

nem is tudod milyen fontosak!

bízz és csalódj

csalódni akárkiben tudsz.
lehet az barát, családtag, szerelem, és akár ellenség.

én is csalódtam ma...
nem hittem volna h van ilyen...
egy olyan emberben aki nem ismer de mégis valahogyan egyek vagyunk.
nem kívánom neked is ezt....
nagyon rossz és fájdalmas dolog...

volt már veled olyan, hogy mindenért, még a legkisebb dologért is téged hibáztattak?
ne akard...
egy idő után megszokottá válik, mégis megsebeznek
hiszen tudod, hogy nem tehetsz semmiről...

lehet, nem érint meg a dolog, de engem sajnos ma mélyen megérintett...
mert rájöttem, hogy tényleg SENKIBEN nem lehet megbízni...
vagyis..
de, talán mégis..
egyetlen emberben még bízom
illetve inkább angyalban..
az én őrangyalomban...
mindig megbízok benne akármi lesz =)
egyedül ő van nekem...

nem is kell más...
minek?
tök felesleg...
lehet, hogy jó elröhögni "barátokkal" de ők nem az igazi barátaid...

ha hajnali 3kor felhívnád őket, hogy "kérlek találkozzunk baj van"
nem jönnének el hozzád...
senki nem nevezhető barátnak...
és szerettednek sem...
lehet, hogy féltenek és mindig aggódnak, de ezzel csak korlátoznak...
ami nem is lenne rossz, de ezt önzésből teszik.
miért kelljen nekik megtenniük akármit is ha megoldhatják úgy, hogy megtiltanak neked mindent, hogy ők nyugodtan élvezhessék az életüket?!
árulás az egész szeretet dolog...
minden az önzésről szól...
minden...az utolsó szóig minden...

vagy mégsem?
háát...
nagyon kevés az önzetlen szeretet...
úgy, hogy nem vársz el a másiktól semmit...
akármit teszel, csak azért teszed h a másiknak jó legyen és boldog legyen tőle.
te tudsz ilyet?
nagyon ritka az ilyen ember...
én mégis ismerek egyet =)
egy angyalt, kinek szíve mint a hó, gyönyörű kék szeme nyitott könyv...és azt hiszem ezt nem tudom befejezni...
erre nem tudok megfelelő szavakat... =/
de tudom mit érzek...
huhh...
szóval...

hiszem, hogy van önzetlen ember, de nagyon ritka...
annyira, hogy én csak egyetlen ilyen embert ismerek...
ő pedig az én őrangyalom =)
ha kérdeznék csak Robit tudnám megnevezni...
hiszen ő mindig azt nézi hol, mit, hogyan, tudna nekem segíteni,
mit mondjon, hogy jókedvem legyen,
mit tegyen, hogy mosolyogjak,
hogyan éreztesse, hogy menyire szeret....
és mindezért én úgy láttam nem vár el semmit....
mégis...
mindent megpróbálok...
megpróbálom boldoggá tenni akármibe kerül...
de soha nem érhetek fel hozzá...
teljes szívemből szeretem....
de még így is úgy érzem, hogy sehol se vagyok hozzá képest....
nem tudok annyi szeretetet adni mint ő nekem...
én nem tudom kifejezni eléggé
amit most mutatok ki semmi ahhoz képest amit tényleg érzek...
ha lehetne meghalnék érte minden szó nélkül...

lehet butaságokat gondolok....
nem tudom...
ezt egyedül ő tudja...
de nem várok rá választ...

lehet te nem így gondolod sőt, biztos van még, de...

azt hiszem a miénk az egyetlen önzés nélküli szeretet amit ismerek...
és nekem ennyi elég...

- önzés nélkül azt jelenti: egyek vagytok -

eldöntöttem

A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket

***

 Néha egy vak is láthat jobban, mint az egészséges szeműek. Hiszen a lényeges dolgokat szemmel nem láthatjuk. Ezek a felszín alatt rejlenek, és csak az pillanthatja meg őket, aki megtanulta, hogyan kell látni.

***

Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni.

***

a múlt öl

Tudod h szeret...
Te is mindennél jobban szereted Őt...

a gondolat viszont ott jár néha a fejedben...
a múlt sötét ködös emléke néha megjelenik az álmodban és kísért...
nem hagy nyugodni, nem hagyja h éld az életed, feledve a rossz dolgokat...
miért van ez így?

fáj igaz?
fáj arra gondolni, h akit most szívből szeretsz, és aki ugyanígy viszont szeret...
egyszer másnak mondta amit most neked..
mást ölelt ugyanígy...
mást hiányolt a szíve...
mással álmodott...
és..
mást csókolt, másnak mondta...
szeretlek örökké...


rossz belegondolni igaz?
tudom jól...

de én hiszek...
most már hiszek abban, h az emberek változnak, h tényleg van igaz szeretet...
ne gondolj te sem a múltra.
ami volt, elmúlt.
innentől ne érdekeljen ki volt vagy ki nem..
csak az h téged szeret
és próbáld meg elérni, h ne történjen meg újra az a hiba,
az a hatalmas hiba...
h egy következő lánynak mondja a bűvös szavakat

szerintem mindenki megtalálhatja az igazit..
valaki így valaki úgy, de
mindenki megszenved érte...
hidd el én tudom...
mire én rátaláltam...
azt hiszem elötte tönkretettem az életem...
vagyis azt gondoltam...
de megkaptam a vigaszt minden múltbéli dologra..

azt hiszem mondhatni, h kiérdemeltem a boldogságot... =)
boldog vagyok...
mert tudom, h megtaláltam tényleg az igaz szerelmet....
amit/akit soha nem engedek el!!

az életemnél is jobban szeretem!

nincs már múlt vagy jövő...
csak a jelen van!

szivárvány a könycseppekben...

Lassan eloszlanak a felhők, megjelenik a nap mosolya, és egy gyönyörű dolog tűnik fel a sötétség után...
 

in the rain

Harmadik napja már, hogy

folyamatosan sírnak a felhők..

 

A végzet vörös fonala

“A láthatatlan vörös fonál azokat köti össze,

kiknek végzetében van megírva, hogy találkozzanak

függetlenül időtől, tértől és minden egyéb körülménytől.

A fonal megnyúlhat vagy összekuszálódhat,

De elszakadni sosem fog."

Egy éjjel egy fiatal fiú sétált hazafelé, mikor a holdfényben meglátta Yue Xia Lao-t. A férfi elmagyarázta a fiúnak, hogy azzal a lánnyal akit később feleségül fog venni, összekötötte a kezét egy vörös fonallal. Ezután Yue Xia Lao bemutatta az említett lányt.  A fiú révén, hogy még fiatal volt és nem akart megházasodni, egy követ dobott a lány felé majd elmenekült. Évekkel később, mikorra a fiúból férfi vált, a szülei házasságra kényszerítették.  Az esküvő napján a mennyasszony arcát elfedő leplet viselve várta őt a hálószobában. Mikor a lepel lehullt, a férfi úgy vélte, hogy a világ legszebb nőjét látja maga előtt.  Egyedül azt tartotta különösnek, hogy a lány szemöldökénél egy dísz tündökölt. Meg is kérdezte, hogy miért van ott, mire a lány azt felelte, hogy mikor még kicsi volt, egy fiú megdobta egy kővel  ami sebhelyet okozott a szemöldöke felett. Azért hordja a díszt, hogy ezt elrejtse.  A nő tehát ugyan az a lány volt, akit Yue Xia Lao mutatott be a fiúnak évekkel ezelőtt és akivel a végzet vörös fonala mindvégig összekötötte.