Megszakadna minden szív...

Nézz rám, ez a lány nem lesz jó feleség, s engedelmes gyermek.

De talán nem is arra szánt az ég.

Tudom ám, ha otthon feltárnám lelkemet, megszakadna minden szív.

Mért van hogy lelkemben, más él mint, testemben?

Tükrömből nem az néz rám, ki bennem él.

Jöjj lelkem tárulj fel!

Kit rejtesz? Áruld el.

Bár mindenki láthatná, szívemben ki él!

Bár mindenki láthatná, szívemben ki él.

Azt hiszem a dal önmagáért beszél...

annyira furcsa...

annyira ijesztő...

nem az vagyok aki...sajnos félek magamtól.

Félek a gondolataimtól, a tetteimtől, az összes kimondott szavamtól.

Sokszor van, hogy elgondolkodom...elgondolkodom, hogy mekkora szerencsém van, és hogy milyen gyönyörű ajándékot kaptam az élettől. Elképzelek egy helyet, egy történetet...ezzel semmi baj....

De a gonosz mindenhol ott van. Mindent ő irányít. Nem tudok úgy végig menni egy történeten, hogy ne tragédiába torkolljon. 

Tudom, hogy miért van ez, de félelmetes. Egyszerűen félek a sorsomtól, és a valóságtól. Még mindig hihetetlen, hogy ez így igaz, és semmi baj nem történhet. Nehéz megfogalmazni, szavakban és gondolatban nem így mondanám =/

de azt hiszem azért gondolok mindig rosszra, hogy megtörténhet a baj, mert még mindig nehéz felfognom. Nagyon nehéz elhinnem, hogy végre beteljesült egy álom. Amire mindennél jobban vágytam....hogy ő tényleg szeret és tényleg vigyáz rám...

nagyon nagyon furcsa....de leírhatatlanul jó érzés....

Ma is elaludtam...lecsukódtak a szemeim, elmerültem az álmokban, mégis éreztem, hogy biztonságban vagyok, hogy nem eshet bajom, és lehet, hogy nem így van, de.....nem...tudom, hogy így van...éreztem a melegségét...

azt hiszem...

tudom, hogy ilyen nyugalomban még nem aludtam mostanság. tudtam, hogy átölel, még akkor is ha nem éreztem.tudom, hogy megsimogatott, és talán a fülembe súgott valamit... azt hiszem...

persze lehet, hogy csak én gondolom így, de az viszont teljesen biztos, hogy....

egy angyal csókját éreztem...

a másik dolog amire ma rájöttem...

vagyis eddig is tudtam, de most már biztos...

nekem nincs senkim....

senkim egy angyalkán kívül...

ő vigyáz rám, meghallgat, segít, megért, és mindennél jobban szeret....

bárcsak kitudnám adni magamból az összes gondolatot....

bárcsak megtudnám mutatni mindenkinek, hogy nem az vagyok akit hisznek...

a családom, a barátaim, mindenki... csak egy képet látnak rólam...

egy kialakult ideált amit aztán el is várnak tőlem...

ha megszokták a kedvességet a jó magaviseletet, utána meglepődnek ha kicsit csúnyábban szólok, vagy nem úgy viselkedem ahogy megszokták...

ez a legrosszabb....

ha valamit nem úgy teszek ahogy elvárják, már rossz vagyok....

már csalódtak...

miért van ez?!

mert csak egy ember ismer valójában...

álarc nélkül...