elment...
már messze jár, mégis mindig közel van.
átlépett a küszöbön...
megfordult, megcsókolt...
este lámpák nélkül sötétség borul mindenre.
mégis láttuk egymást...
csillogott a szeme, láttam benne a napfényt.
"szeretlek! örökké..."
elmosolyodott, megfordult, és fájó szívvel elindult.
csak néztem magam elé a messzibe,
ahogy egyre csak távolodik tőlem.
nagyon nehéz volt elengednem,
de tudtam, holnap újra velem lesz,
átölel, megcsókol, és a fülembe suttogja,
szeretlek míg élek...
a szívem megnyugodott,újra láttam az égen azt a bizonyos csillagot.
még utoljára hátranézett,
elmosolyodott...
azt üzente, ne félj kicsim, így is veled leszek.
végül mosollyal az arcomon mentem be,
apum nem értette mi történhetett, h ilyen boldog lettem.
nem árultam el neki a titkot,
h nekem milyen szép napom is volt.
"nyomd a gombot!!" ^^
"énekelj nekem!...nem előbb angol...neeem!...de!"
"jön mohó jojó"
"félek ne bánts!"
=)(L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése