Az óceán szíve

/éld át a könnyeket/

Álmaimban látlak úgy hívlak úgy várlak
felkavarsz a szívemben élsz.
Miért vagy tőlem távol a kérdés úgy vádol.
Jó így sok álmatlan éjjel csak sírni és gondolni rád!
Jó így, jó hinni, hogy vársz rám,
a bánat is elszáll és eljön a boldogság!

Elsodor az élet de látod nem félek
mindig itt vagy szívemben élsz.
Átölellek téged a vágyam úgy éget
felkavarsz a szívemben élsz.
Jó így sok álmatlan éjjel csak sírni és gondolni rád!
Jó így, jó hinni, hogy vársz rám,
a bánat is elszáll és eljön a boldogság!

Jó így hisz bárhova nézek
a két szemem csak téged lát.
Jó így a bánat az élet,
a szívemben érzem, hogy te vagy a boldogság! 

sok gondolat öleli át lelkem, mégis csak egy emlék borzongatja testem.

elvesztettelek...azt mondtad ne adjam fel...

azt mondtad ne búcsúzzak...azt mondtad velem szállsz le a hajóról...

hogy örökre fogod két kezem...

elvesztettelek...

hideg sötét éjszaka...

boldogok voltunk, együtt szárnyaltunk,

a hajó fedélzetén átöleltél,megcsókoltál...

akkor még hittem a reményben.

de felébredek, körülöttem pánik.

"meghalunk!"

nem értettem mi vár rám...

más nem érdekelt hisz ő ott volt mellettem...

emlékszem...tisztán él az emlékeimben.

még most is feltudom idézni azt, ahogyan rám nézett,

féltett...

meg akart óvni, megmenteni...

még hallom a sikításokat, a gyerekek sírását...

a víz, mint ezer kés szúrása...

a hideg, pillanatok alatt fagyasztott...

1500 ember...

összesen két óra telt el. mindössze két röpke pillanat.

ennyinek tűnt a haláltusa.

a mentés reménytelen volt.

a csónakok alig felét bírta el a tömegnek.

megkaptam az esélyt...túlélhettem volna.

de én vissza ugrottam a halál hajójára.

nem hagytam el...

mellette maradtam, még ha meg is halunk,

én őt akartam.

egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtünk,

az óceán mélyét lassan elértük...

mentsd amit tudsz...

mentsd az életed!

mindenki magára gondolt,

de ő végig mellettem volt.

fogta kezem, mentette az életünket.

a csillagok ragyogtak,

reményre csábítottak.

alig fél óra telt el...

a hajót már látni nem lehet...

felfalta a mélység, több mint ezer emberrel.

úsztunk ameddig lehetett,

a végső pillanatig engem segített...

a végső pillanatig...

....

Rengetegszer láttam, mégsem értékeltem.

Nem tudtam miért kellene értékelni. most már tudom... 

Mert van egy olyan ember az életemben, akiért ugyanígy én is meghalnék ha lehet...