Megszólalnak a lelkek...

Hát igazából két vers van amit szeretnék veletek megosztani...

Robi és én írtuk őket, remélem tetszeni fognak..

Csendes eső...

Megnyílt a föld, elbújtak az élők,

**végre

Fellélegezhet a világ, egy kicsit

**újraéled

A természet, végül halálos csendben,

**sötétségbe

Burkolódzva hunyja le szemét.

/Darkó-Apor Róbert/

Apró szépség, apró szívtörés

Egy kék szoba közepén állva,

Ahonnan nincs kijárat,
A négy falat körbebámulva,
Vársz egy szép nagy csodára.

Az ablakon kitekintve,
Elkap a véres rémület.
Miért csinálta? S vajon ki?
Miért tört össze? Miért vérzik?

Megsebzett szív, mely még remeg,
Rejtsd el a kezed,
Lassacskán el kap a rémület.
Ennek már vége...

Felsóhajtasz, a szemed könnyes,
Lerogysz lassan a térdedre,
Ordítasz, a fájdalom téged is sebez,
Hát megtetted...megölted igazi lelked.

Sírva ébredni...
Levegőért kapkodni...
Csak egy valakire tudsz gondolni,
Vajon merre járnak álmai?!

Az ablak nyitva,
Hideg az éjszaka.
A hold fentről mosolyog,
Nincs még telihold.

Három kis csillag ragyog egymás mellett,
A középső a legszebb...
Egy angyal szíve csillog benne,
Mely örökre vigyáz kettőtökre.

Keresed a telefonod,
Hallani akarsz egy hangot.
Egy hangot, mi megnyugtat,
Ki elmondja, mindig melletted van.

Beszélni akarsz vele,
Elmondani mennyire szereted,
Csak ő van neked,
Ő áll a szívedhez legközelebb.

A vihar ha véget ér,
A lelked megpihen,
Lassan tisztul az ég,
Valami eltört, már fújja a szél....

/Horváth Virág/