Egy gyönyörű szép év... leírhatatlan érzelmek, és határtalan boldogság...
Talán így tudnám megfogalmazni szeptember 18.-át...
Végre elértük az egy évet, lezárult egy fejezet...
Ez alatt az egy év alatt megismertük egymást, beleszerettünk egymásba, kialakult a bizalom, és már nem tudunk egymás nélkül élni...
Soha nem éreztem még ilyet....
az előző blogom Robival kezdtem, és még most is róla tudnék a legtöbbet írni.
Hisz ő teszi ki az életem, csak érte vagyok....
Soha nem szerettem még így senkit...
Örökké vele szeretnék maradni...
Köszönöm kicsim ezt a boldogságot!
Köszönök mindent amit értem teszel, azt h ennyire szeretsz, és h ennyire szerethetlek...
Köszönöm, hogy okot adtál arra, hogy felfedezzem a szerelem igazi jelentését. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ez az érzés uralja majd az életem. Annyira örülök, hogy beléptél az életembe. Sosem voltam még boldogabb. Örökre te leszel az édesem. Szeretlek.És végül szeretném neked megköszönni a gyűrűt, és a virágot..
Annyi mindent adtál már nekem kicsim...nem csak tárgyi dolgot...megfogom hálálni...valahogy megfogom köszönni...keresem a lehetőséget...de egyenlőre csak teljes szívemből szeretni tudlak...
Az ember kibír 4 napot élelem nélkül, 3 napot víz nélkül, 2 percet levegő nélkül ... én egy másodpercet se nélküled...Ezt igazán nem is tudom szavakba foglalni...
sok mindent szeretnék írni...
de..
azt hiszem az a levél amit írtam neked mindent elmond...
több nem is kell...
Örökkön örökké együtt!!
Ez minden álmom....
"Szeretlek mert te vagy az életem. Szeretlek mert te csak jót adsz nekem. Szeretlek mert téged csak szeretni lehet. Köszönöm hogy vagy nekem..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése