2010/10/12

aki gyermekként nőtt fel...

kinevetsz, mert én még néha gyerek vagyok.
én kinevetlek, hogy te így gondolkodsz =)

nincs olyan ember aki nem néz néha mesét, esetleg ne játszana a kis testvérével, vagy a gyerekével.
ma azt mondták nekem egy ekkora lány mint én miért foglalkozik ilyenekkel =D
chh...

véleményem szerint, azért nem gyerek még valaki, mert szereti a meséket, amelyekhez rengeteg emlék fűződik kiskoráról,
és mert szereti az ilyen zenéket.ezek a dalok sokkal többet elmondanak az érzésekről, mint a legtöbb rádiós sláger, és ha megfigyeled a dalszövegek is sokkal szebbek.
nekem csak ennyi erről a véleményem =)
de mindenki máshogy gondolja persze...

szerintem azért néha jó dolog újra gyereknek lenni, és emlékezni, hogy esetleg mennyire örültél mikor 6 évesen karácsonyra megkaptad az első oroszlán király kazettát =)


2010/10/10

Az óceán szíve




/éld át a könnyeket/

Álmaimban látlak úgy hívlak úgy várlak
felkavarsz a szívemben élsz.
Miért vagy tőlem távol a kérdés úgy vádol.
Jó így sok álmatlan éjjel csak sírni és gondolni rád!
Jó így, jó hinni, hogy vársz rám,
a bánat is elszáll és eljön a boldogság!

Elsodor az élet de látod nem félek
mindig itt vagy szívemben élsz.
Átölellek téged a vágyam úgy éget
felkavarsz a szívemben élsz.
Jó így sok álmatlan éjjel csak sírni és gondolni rád!
Jó így, jó hinni, hogy vársz rám,
a bánat is elszáll és eljön a boldogság!

Jó így hisz bárhova nézek
a két szemem csak téged lát.
Jó így a bánat az élet,
a szívemben érzem, hogy te vagy a boldogság! 



sok gondolat öleli át lelkem, mégis csak egy emlék borzongatja testem.
elvesztettelek...azt mondtad ne adjam fel...
azt mondtad ne búcsúzzak...azt mondtad velem szállsz le a hajóról...
hogy örökre fogod két kezem...
elvesztettelek...
hideg sötét éjszaka...
boldogok voltunk, együtt szárnyaltunk,
a hajó fedélzetén átöleltél,megcsókoltál...
akkor még hittem a reményben.
de felébredek, körülöttem pánik.
"meghalunk!"
nem értettem mi vár rám...
más nem érdekelt hisz ő ott volt mellettem...
emlékszem...tisztán él az emlékeimben.
még most is feltudom idézni azt, ahogyan rám nézett,
féltett...
meg akart óvni, megmenteni...
még hallom a sikításokat, a gyerekek sírását...
a víz, mint ezer kés szúrása...
a hideg, pillanatok alatt fagyasztott...
1500 ember...
összesen két óra telt el. mindössze két röpke pillanat.
ennyinek tűnt a haláltusa.
a mentés reménytelen volt.
a csónakok alig felét bírta el a tömegnek.
megkaptam az esélyt...túlélhettem volna.
de én vissza ugrottam a halál hajójára.
nem hagytam el...
mellette maradtam, még ha meg is halunk,
én őt akartam.
egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtünk,
az óceán mélyét lassan elértük...
mentsd amit tudsz...
mentsd az életed!
mindenki magára gondolt,
de ő végig mellettem volt.
fogta kezem, mentette az életünket.
a csillagok ragyogtak,
reményre csábítottak.
alig fél óra telt el...
a hajót már látni nem lehet...
felfalta a mélység, több mint ezer emberrel.
úsztunk ameddig lehetett,
a végső pillanatig engem segített...
a végső pillanatig...
....

Rengetegszer láttam, mégsem értékeltem.
Nem tudtam miért kellene értékelni. most már tudom... 
Mert van egy olyan ember az életemben, akiért ugyanígy én is meghalnék ha lehet...

 

2010/10/09

Megszakadna minden szív...



Nézz rám, ez a lány nem lesz jó feleség, s engedelmes gyermek.
De talán nem is arra szánt az ég.
Tudom ám, ha otthon feltárnám lelkemet, megszakadna minden szív.

Mért van hogy lelkemben, más él mint, testemben?
Tükrömből nem az néz rám, ki bennem él.

Jöjj lelkem tárulj fel!
Kit rejtesz? Áruld el.
Bár mindenki láthatná, szívemben ki él!
Bár mindenki láthatná, szívemben ki él.


Azt hiszem a dal önmagáért beszél...
annyira furcsa...
annyira ijesztő...
nem az vagyok aki...sajnos félek magamtól.
Félek a gondolataimtól, a tetteimtől, az összes kimondott szavamtól.
Sokszor van, hogy elgondolkodom...elgondolkodom, hogy mekkora szerencsém van, és hogy milyen gyönyörű ajándékot kaptam az élettől. Elképzelek egy helyet, egy történetet...ezzel semmi baj....
De a gonosz mindenhol ott van. Mindent ő irányít. Nem tudok úgy végig menni egy történeten, hogy ne tragédiába torkolljon. 
Tudom, hogy miért van ez, de félelmetes. Egyszerűen félek a sorsomtól, és a valóságtól. Még mindig hihetetlen, hogy ez így igaz, és semmi baj nem történhet. Nehéz megfogalmazni, szavakban és gondolatban nem így mondanám =/
de azt hiszem azért gondolok mindig rosszra, hogy megtörténhet a baj, mert még mindig nehéz felfognom. Nagyon nehéz elhinnem, hogy végre beteljesült egy álom. Amire mindennél jobban vágytam....hogy ő tényleg szeret és tényleg vigyáz rám...
nagyon nagyon furcsa....de leírhatatlanul jó érzés....
Ma is elaludtam...lecsukódtak a szemeim, elmerültem az álmokban, mégis éreztem, hogy biztonságban vagyok, hogy nem eshet bajom, és lehet, hogy nem így van, de.....nem...tudom, hogy így van...éreztem a melegségét...
azt hiszem...
tudom, hogy ilyen nyugalomban még nem aludtam mostanság. tudtam, hogy átölel, még akkor is ha nem éreztem.tudom, hogy megsimogatott, és talán a fülembe súgott valamit... azt hiszem...
persze lehet, hogy csak én gondolom így, de az viszont teljesen biztos, hogy....
egy angyal csókját éreztem...


a másik dolog amire ma rájöttem...
vagyis eddig is tudtam, de most már biztos...
nekem nincs senkim....
senkim egy angyalkán kívül...
ő vigyáz rám, meghallgat, segít, megért, és mindennél jobban szeret....
bárcsak kitudnám adni magamból az összes gondolatot....
bárcsak megtudnám mutatni mindenkinek, hogy nem az vagyok akit hisznek...
a családom, a barátaim, mindenki... csak egy képet látnak rólam...
egy kialakult ideált amit aztán el is várnak tőlem...
ha megszokták a kedvességet a jó magaviseletet, utána meglepődnek ha kicsit csúnyábban szólok, vagy nem úgy viselkedem ahogy megszokták...
ez a legrosszabb....
ha valamit nem úgy teszek ahogy elvárják, már rossz vagyok....
már csalódtak...
miért van ez?!
mert csak egy ember ismer valójában...
álarc nélkül...

2010/10/08

Jobbra a második csillag

Ott fent a távoli fény
Égi reményt kínál
Mert valahol az éjen túl
Álomország vár

Nézd, fénye égbe repít
Hív majd a tágas tér
Ha csoda-Soha földre vágysz
A csillag elkísér




Aki másokért él
Aki gyermekként nőtt fel
Ködös álmot nem hív
Szeme könnyet sosem ejt
Csak tűr, csak tűr

A sok régi mesét nem is hallom meg már
Miért higgy,óh miért bízz?
Hisz a légbe úgyse ránt, a por mit tündér szór!

De még hív az a rég nem hallott szó
Még hív, ami szép mondd miért nem jó?
Még hív, még hív.













Kis koromban még hittem benne, hogy Csingiling figyel és ha nyitva hagyom az ablakom talán berepül és velem is játszik...
hogy én is elrepülhetek Sohaországba ahol semmi gond nincs, és sosem kell felnőnöm..

most h kezdek felnőni már nem hiszek a tündérekben...
már nem hagyom nyitva az ablakom, és tudom h Sohaország nincs...
jobbra a második csillag...
hihetetlen, és mégis milyen valóságos...
nem hiszünk benne, a gyerekek mégis látják.
Én is akarom látni... hinni akarom, hogy van egy világ ahol semmi baj nincs, csak játék az egész élet.

ha nem is hiszi senki sem, én mégis a kicsi babámnak megfogom mutatni, hogy hol lakik Csingiling, és a többiek...
hogy hol is van az a bizonyos "jobbra a második csillag"...
Hogy ő is majd nyitva hagyja az ablakát, remélve, hogy a tündérek vigyáznak rá...


 

2010/10/05

evil

"Vira ruhát nem igazítunk a testünket igazítjuk hozzá"
"a lányoknál már nem divat az S-es méret"

kezdjem el a háborút?
újra én?
nem fogom...
vagy mégis...

kivel kezdjem előszőr?
magammal?
talán...
előbb utóbb úgyis meg kell bántanom egy két embert...
oly mindegy mikor és kit...

mese világban akarok élni...
ahol tökéletes minden baba
ahol nem az a hangsúly kinek szebb az álarca...

breathe

Ha mérges vagy rám ne mosolyogj...
Ha nem beszélsz velem nem tudok bocsánatot kérni...

megint csináltam valamit...megint rosszat mondtam,
megint újra és újra...
de mégis megint mit rontottam el? =(
segíteni akartam...
vagy ilyenkor ne segítsek? mit tegyek?
én már nem tudom =(
de sajnálom...
a suli megnehezít mindent...NAGYON megnehezít mindent...
legyen már vége a rémálomnak vagy pörgessük vissza az időt...
kérlek segíts, hogy semmi gond ne legyen és végre vele ébredhessek...

2010/10/02

Rengeteg

bezárult az ajtó.
elment...
már messze jár, mégis mindig közel van.
átlépett a küszöbön...
megfordult, megcsókolt...
este lámpák nélkül sötétség borul mindenre.
mégis láttuk egymást...
csillogott a szeme, láttam benne a napfényt.
"szeretlek! örökké..."
elmosolyodott, megfordult, és fájó szívvel elindult.


csak néztem magam elé a messzibe,
ahogy egyre csak távolodik tőlem.
nagyon nehéz volt elengednem,
de tudtam, holnap újra velem lesz,
átölel, megcsókol, és a fülembe suttogja,
szeretlek míg élek...
a szívem megnyugodott,
újra láttam az égen azt a bizonyos csillagot.
még utoljára hátranézett,
elmosolyodott...

azt üzente, ne félj kicsim, így is veled leszek.

végül mosollyal az arcomon mentem be,
apum nem értette mi történhetett, h ilyen boldog lettem.
nem árultam el neki a titkot,
h nekem milyen szép napom is volt.

"nyomd a gombot!!" ^^
"énekelj nekem!...nem előbb angol...neeem!...de!"
"jön mohó jojó"
"félek ne bánts!"
=)(L)