egy parányi csoda

hazafelé a szélben...
lehajtott fej, csak a földet figyeltem..
egyszer csak
egy vékony hang egy apró teremtés...

felnézve keresem honnan is jöhet
mikor megfordultam...
egy apró baba jön felém..
a kis rózsaszín ruhájában
pici léptekkel óvatosan
figyel minden mozdulatra
az arcán fülig érő mosoly
és csak fut felém =)


apa anya sehol...
muszáj volt mellette maradnom.
"szia. hát te ki vagy pici baba?"
nem tud még beszélni
ehelyett egy hatalmasat nevetett
minden mozdulatomra és szavamra figyelt
hatalmas barna szemek, gyönyörű fekete szempillák
egy törékeny porcelán baba
alig 1 éves =)

mellette voltam kérdezgettem
de semmire nem kaptam választ.
sokkal jobbat kaptam ennél...
ami feldobta az egész estém.

hatalmas pillantásokat
és
baba nevetést...
ami olyan tiszta és igaz mint a hó...
=)

a legnagyobb kincs a világon mégsem vesszük észre...
sokszor leszidják őket, pedig semmiről sem tehetnek..
minden apró lépéssel tanulnak, a szándékaik tiszták, semmivel nem akarnak ártani
a legaranyosabb lények a világon =)

vajon majd nekem is egyszer lesz ilyen apróságom?
ez még nagyon messze van...
nem tudni mit hoz a jövő...
=)
egyenlőre elég az én pici hugicám is ^^
hatalmas kincs...=)