2010/04/11

Breathe

van az a pont
mikor végre elhagyom
minden baljós gondolatom
s kicsit elrugaszkodom...
súlytalanul


villámlik, dörög....

szemem lehunyom
és csak arra gondolok
vajon lelkem hol bolyong
végre tényleg ellazulok...

egy idő múlva felébredek, de már nem ebben a világban.
egy olyan helyen, ahol a vágyaid, félelmeid egyaránt megtörténhetnek.
nem szeretek álmodni...
rossz, jó történetek...
hihetetlen... mintha tényleg megtörténne...
de ha kinyitod szemed, rájössz, igazából ez a valóság...
egy hatalmas lélegzet mi felszabadít, a föld alól föl a mennyekbe hív
 
sírva ébredni...
levegőért kapkodni...
csak arra tudsz gondolni, h nem, nem igaz, nem valós...
keresed a telefonod...
hallani akarsz egy hangot...
egy hangot, ami megnyugtat..
mert ha ő beszél rájössz, h tényleg álom, h csak az ördög játszik...
cseng a telefon...
beszélni akarsz vele....
elmondani menyire szereted...
és csak Ő van neked...
Ő áll a szívedhez legközelebb...
ha mellette vagy, v akár a hangját hallod úgy érzed nem történhet baj....
én így érzem...

testem már nem görcsöl

vihar ha véget ér
a lelkem megpihen lassan tisztul az ég
valami eltört, már fújja a szél....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése