Egy vak ember ült az épület előtti lépcsőn. Lábai között egy kalap, régi, megkopott palatáblával,
rajta a következő szöveg:
VAK VAGYOK. KÉREM SEGÍTSENEK !
Éppen arra járt egy fiatalember, s látva, hogy a kalapban alig néhány fillér van, dobott bele....pár forintot.
Azután kérdezés nélkül elvette a táblát a vak ember öléből, zsebkendőjével letörölte a kusza betűket, és írt rá néhány szót. - majd elment.
Délután, amikor visszatért az emberéhez örömmel nyugtázta , hogy a kalap immár szépen telt mindenféle pénzzel. A vak felismerte őt lépteiről, s megkérdezte tőle:
-Ön írt-e a táblámra? S, ha Ön, akkor mit ?
-Semmi olyat, amely ne lenne igaz. - hangzott vidáman a válasz, szólt és mosolyogva távozott.
A vak ember talán soha sem tudta meg, hogy a táblán ez a 6 szó állt csupán. Csak 6 szó, amely szívekre talált.
TAVASZ VAN, ÉS ÉN, NEM LÁTHATOM !
****
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt, és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem! Én veled leszek, te leszel a mindenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése