sose volt nyár...

Csak ültünk egy felhőn és néztük,

Hogy mindenki másokra vár.

Ahogy palackba zárják a múltat

S a por szembe száll, néha úgy fáj.

Tudom, érzem, hogy eljön majd Ő is,

Aki végre most sok jót csinál.

De a takaró mélyéről sóhajt a szív,

Amíg vár, hogy jönne el már.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.

A sose volt nyár, valahol vár.

Sose hagynám, hogy bárki is bántson.
Sose engedném el két kezed.
Most nem tudni még merre menjek
Csak azt, hogy Veled, mennék Veled.

Lassan feldereng végül a hajnal,

A város is még szundikál.

És a takaróm mélyéről sóhajt a szív,

Amíg vár, hogy jöjjön el már!

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.

A sose volt nyár, mindig másokat vár és máshová száll.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár

A sose volt nyár, mindig máshová száll.

A sose volt nyár.

Tudom, érzem, hogy eljön majd Ő is,

Aki végre most sok jót csinál.

De a takaró mélyéről sóhajt a szív,

amíg vár, hogy jönne el már.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.

A sose volt nyár, mindig másokat vár és máshová száll.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.

A sose volt nyár, mindig máshová száll.

És feldereng végül a hajnal,

A város is még szundikál

És várunk, hogy jöjjön el végre,

A sose volt nyár.

csak ne add fel!

Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben.

Én is így ébredtem ma...

hát nem az lett amire számítottam..

Hideg a levegő...

Fúj a szél...

Rosszat sejtet...

A természet megérzi a bajt...

Miért nem mehet minden simán?

Miért kell szenvedni mindenért?

Segítség...!

fogalmam sincs mit kéne tennem....

úgy érzem el vagyok veszve...

segíteni akarok...

de hogyan?

mit kéne tennem?

v mondanom?

nem találom a jó szót...

fogalmam sincs mi lesz...

hűű ezt még leírni is nehéz =/

egyet viszont tudok....

akármi lesz vigyázok rá!

nem fogom magára hagyni soha!

mindig mellette állok...

én nem fogok neki hátat fordítani mint mindenki más!

-Gondolom tudod mit érzek.
-Nem.
-Akkor miért mondod azt,hogy megértesz?
-Mert tudom. A szívem egyszerre dobog a tiéddel és érzek mindent...

megértem...

velem is volt ilyen...

ugyanez...

tudom milyen ha azt gondolod talán sikerül és csalódnod kell...

Minden dolognak a vége, valami újnak a kezdete, és “néha azért zuhanunk a szakadékba, hogy megtanuljunk kimászni belőle.

Ez is megfog oldódni...

Nagyon remélem...

Mindent megadnék újra a boldogságáért....

Nem számít mikor jött, nem fontos, hogy nem volt mellettem a kezdetek kezdetétől. A lényeg, hogy megjelent és azóta nem hagy el. Soha nem hagyott még cserben. Én sem hagyom őt. Nagyon vigyázok rá. Hatalmas kincs az életemben. Meglehet az egész életem...

gazdagság=szegénység

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: -Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Nem kell mindennek a pénzről szólnia!

vannak fontosabb dolgok is..

nem is tudod milyen fontosak!

bízz és csalódj

csalódni akárkiben tudsz.
lehet az barát, családtag, szerelem, és akár ellenség.

én is csalódtam ma...
nem hittem volna h van ilyen...
egy olyan emberben aki nem ismer de mégis valahogyan egyek vagyunk.
nem kívánom neked is ezt....
nagyon rossz és fájdalmas dolog...

volt már veled olyan, hogy mindenért, még a legkisebb dologért is téged hibáztattak?
ne akard...
egy idő után megszokottá válik, mégis megsebeznek
hiszen tudod, hogy nem tehetsz semmiről...

lehet, nem érint meg a dolog, de engem sajnos ma mélyen megérintett...
mert rájöttem, hogy tényleg SENKIBEN nem lehet megbízni...
vagyis..
de, talán mégis..
egyetlen emberben még bízom
illetve inkább angyalban..
az én őrangyalomban...
mindig megbízok benne akármi lesz =)
egyedül ő van nekem...

nem is kell más...
minek?
tök felesleg...
lehet, hogy jó elröhögni "barátokkal" de ők nem az igazi barátaid...

ha hajnali 3kor felhívnád őket, hogy "kérlek találkozzunk baj van"
nem jönnének el hozzád...
senki nem nevezhető barátnak...
és szerettednek sem...
lehet, hogy féltenek és mindig aggódnak, de ezzel csak korlátoznak...
ami nem is lenne rossz, de ezt önzésből teszik.
miért kelljen nekik megtenniük akármit is ha megoldhatják úgy, hogy megtiltanak neked mindent, hogy ők nyugodtan élvezhessék az életüket?!
árulás az egész szeretet dolog...
minden az önzésről szól...
minden...az utolsó szóig minden...

vagy mégsem?
háát...
nagyon kevés az önzetlen szeretet...
úgy, hogy nem vársz el a másiktól semmit...
akármit teszel, csak azért teszed h a másiknak jó legyen és boldog legyen tőle.
te tudsz ilyet?
nagyon ritka az ilyen ember...
én mégis ismerek egyet =)
egy angyalt, kinek szíve mint a hó, gyönyörű kék szeme nyitott könyv...és azt hiszem ezt nem tudom befejezni...
erre nem tudok megfelelő szavakat... =/
de tudom mit érzek...
huhh...
szóval...

hiszem, hogy van önzetlen ember, de nagyon ritka...
annyira, hogy én csak egyetlen ilyen embert ismerek...
ő pedig az én őrangyalom =)
ha kérdeznék csak Robit tudnám megnevezni...
hiszen ő mindig azt nézi hol, mit, hogyan, tudna nekem segíteni,
mit mondjon, hogy jókedvem legyen,
mit tegyen, hogy mosolyogjak,
hogyan éreztesse, hogy menyire szeret....
és mindezért én úgy láttam nem vár el semmit....
mégis...
mindent megpróbálok...
megpróbálom boldoggá tenni akármibe kerül...
de soha nem érhetek fel hozzá...
teljes szívemből szeretem....
de még így is úgy érzem, hogy sehol se vagyok hozzá képest....
nem tudok annyi szeretetet adni mint ő nekem...
én nem tudom kifejezni eléggé
amit most mutatok ki semmi ahhoz képest amit tényleg érzek...
ha lehetne meghalnék érte minden szó nélkül...

lehet butaságokat gondolok....
nem tudom...
ezt egyedül ő tudja...
de nem várok rá választ...

lehet te nem így gondolod sőt, biztos van még, de...

azt hiszem a miénk az egyetlen önzés nélküli szeretet amit ismerek...
és nekem ennyi elég...

- önzés nélkül azt jelenti: egyek vagytok -